Mint elozo cikkben megemlitettem, anno Egyiptomban lattam es szivtam vizipipat. Elsore megtetszett, de ugye a szulok mindig minden ellen vannak elsonek, akar jo az, akar nem, oket nem erdekli, csak az, hogy a gyerek maradjon tavol mindentol, es uljon szepen a kis popsijan. Na most en mar benne voltam a tizes-eveimben, mar a veget tapostam, mikor a haverokkal dontottunk, hogy ha mar van pipa, a balekhet is jol sult el, akkor irany vissza a pipaparadicsom, menjunk le Egyiptomba es szivjuk szet a fejunket, agyunkat, mindenunket. Nem volt olcso mulatsag, de megoldottuk, es lent is voltunk a Nilus partjan, sokezer ember kozt turistakent, es a kave- valamint a gyumolcsdohanyillat csak ugy csalogatott be minket egyik kavezobol a masikba. Sok helyen voltak ilyen angol csavok, akik inkabb forditottak a helyieknek, es konyvet olvasva a sarokban pipaztak. Volt egy kavezo, ahova vissza-vissza szoktunk, es ezt a James nevu tagot megismertuk. Elmondott par helyi es pipazasi szokast, es hogy hogyan jott Egyiptomba. A pipakat ugy helyeztek el, hogy az asztal kozepen egy lyuk volt, mint a napernyonek, csak kicsit szelesebb, amin a pipanak a fejet tettek be. A keramia pont mellmagassagban volt, kenyelmesen lehetett cserelgetni. Volt egy poen, miszerint a hotelben este tojasos-szalonnas dohanyt talalunk fel, hadd induljon jol a reggel. James, bar ertette a poent, de inkabb azt mondta, nem szabad ilyennel sokat viccelodni, mert az arabok besertodnek az ilyenekre(hmm…meg egy szokas!). Szoval egy het pipazas, tengernyi izek, es szansajn utan jottunk is haza. Furcsa volt meg egy ideig, hogy itthon sut a nap, megsem erzed azt a jo illatot az utcakon, nem csabit be egyetlen kavezo sem. MiskolcCity olyan hely volt, ahol inkabb nem Guerilla-pipaztunk a varosban, mert nem sok jot hallottunk vissza a vizipipasok es a fakabatok viszonyarol. Sok ido eltelt azota, pedig en mindig szivesen emlexem az egyetemi es kozepsulis elmenyeimre.
NineHellz
